Almási Adrienn Rózsa

Mivel egész életemet a szeretet, az odaadás, mások tisztelete és segítése hatotta át, olyan állásra vágytam legbelül, ahol ezek az értékek fontosak és átadhatóak. Kezdő szakmámat is eszerint választottam. Általános ápoló és asszisztensként dolgoztam, majd 2004-ben a Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Főiskolai Karán szereztem diplomát óvónőként. Ebben az időben óvónőként nem tudtam elhelyezkedni, ezért a szociális ágazatban egy, a fogyatékos emberek megsegítésére létrehozott szolgáltatónál dolgoztam, mint vezető 10 évig. 2010-ben szociálpedagógus másoddiplomát és 2015-ben szakvizsgát szereztem.
Közben gyermekeim megszületésével egyre nagyobb lett bennem a vágy, hogy gyermekek közt lehessek, mint óvónő. A hit, az elhatározás és az égiek segítségével megtaláltam illetve megtalált az, amire én hivatott vagyok. A mai napig jó érzéssel tölt el, hogy 2015-ben lehetőséget kaptam, hogy erre az útra léphessek. Minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy jó Waldorf-óvónő legyek. Segítségként megkaptam, hogy 2015 szeptemberétől a Solymári Waldorf óvónő képzésen vehetek részt. Úgy érzem, hogy a gyermekekhez vezető utat könnyen megtaláltam, a velük töltött idő örömtelivé teszi a mindennapjaimat, ahogy a gyerekekét is.
Az ünnepkörök átélésének pillanatai mind varázslat, amire a gyermekek rácsodálkoznak. Áhítat, meghittség, öröm ragyog a szemükben. A szeretettelje, biztonságos, mosolygós légkör fontos a gyermekek számára, s úgy gondolom, hogy mi, felnőttek tükrei vagyunk minden mosolynak, s azért vagyunk, hogy visszamosolyogjunk. Természetesen az egészséges határok felállítása nemcsak otthon, hanem az óvodai együttlétben is szükséges, hiszen a gyermekek lelkileg, szellemileg és testileg nem elég fejlettek ahhoz, hogy felismerjék, hol is húzódnak ezek. Ha mi közösen felállítjuk a határokat, akkor a helyes útra tereljük őket, és figyeljük, hogy merre tartanak. Előfordul, hogy elesnek ezen az úton, de hiszem, hogy van elég erő bennük, hogy felálljanak. Ha mégsem sikerül, mi segítünk nekik. Óvónőként én és kollégáim figyelünk arra, hogy napjaikat tevékenyen töltsék, megengedjük, hogy egy-egy „munkafolyamatba” bekapcsolódhassanak. Kiemelt figyelmet fordítunk lelki és fizikai szabadságukra a mindennapokban.
Bemutatkozásomat kedvenc idézetemmel zárom:
„Legyenek útjaid hepehupásak, kanyargósak, elhagyatottak és veszélyesek, de vezessenek el a legnagyobb csodákhoz. Hegyeid nyújtózzanak fel a fellegek fölé.” /Edward Abbey/